Születési adatok: 1918. december 29. (Rév-Komáromban ((ma Komarno, Szlovákia)) 

1918. December 29-én, Rév-Komáromban (ma Komarno, Szlovákia), katona-tisztviselő család negyedik gyermekeként. A családban és a széles rokonságban többen is a mérnöki pályát választották. Testvérei közül Gilyén Nándor és Gilyén József szintén építészmérnök, Gilyén Elemér pedig építőmérnök lett.

Tanulmányok:

1937 – Kemény Zsigmond reáliskola, érettségi

(az érettségi után 1 évig – anyagi okok miatt – tanítással foglalkozott)

• 1938-1943. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (mai nevén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építészmérnöki Osztály
• 1943. kitűnő minősítésű építészmérnöki diploma
• 1947. építőmesteri jogosítás

Munkahelyek, szakmai tevékenységek:

• 1941-1943. segédtervező Dr. Csonka Pál professzor irodájában (gyárüzemi épület, óvóhelyek és malomépület ellenőrzésében vett részt)
• 1943-1947. tanársegéd az Alkalmazott Szilárdságtani Tanszéken (megszakítva a katonai szolgálattal, ahol utásznak képezték ki). Katonai építkezéseken műszaki vezetői és ellenőri beosztásban dolgozott.
• 1945-1950. építésvezetői állás (a tanársegédi állás mellett családját csak ezzel az állással együtt tudta eltartani), kivitelezői gyakorlat szerzése és magántervezői tevékenység:

– helyreállítási munkák tervezése, ellenőrzése és vezetése egy építőmesternél (ennek során tanulmányozta az anyagok szerkezetek viselkedését rendkívüli terhekre és hatásokra)

– az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium megbízásából a Jászai Mari térnél lévő négy, a háborúban romossá vált épületből álló épülettömb irodaépületté való újjáépítésének vezető építési ellenőre lett (ma ez az épület ad otthont a Képviselő irodaháznak);

– több különleges falkiváltás, átépítés tervezése, levezetése.

– Mezőterv Vállalat: tipizált, sok példányban megépülő mezőgazdasági épületek statikus tervezése

– magántervezőként legjelentősebb munkája a Kőbányai Egészségház statikus tervezése.

• 1950. minisztériumi rendelettel áthelyezték VÁTI-hoz (Városépítési Tervezési Iroda), és megbízták a Népstadion tervezésének vezető statikusi feladatával
• 1951-1960. a Középület-tervező Vállalatnál (ahová átkerültek a Népstadion tervezésének munkálatai) statikus osztályvezető lett
• 1956. tavasz: a Közti „Típustervező Műterem” vezetése (az országosan hiányzó mintegy 20.000 tanterem, óvodák és bölcsődék egységesített terveit és az ehhez szükséges előregyártott elemrészleteket készítették el)
• 1956. október: vállalati főmérnöknek nevezi ki a Vállalati Forradalmi Bizottság (mint köztiszteletben álló és a háborús rombolás utáni újjáépítésben járatos szakembert)
• 1960-1980. az ÉM „Típustervezési Központ”-ban (melyet az országos lakáshiány megoldására hoztak létre), majd a későbbi vállalatban a lakó- és kommunális épületek tartószerkezeti rendszereit fejlesztő, országos hatáskörrel rendelkező tervfőmérnök
• 1962. előbbi feladata kiegészült a házgyári paneles épületek szerkezeti honosítási és fejlesztési hatáskörével
• 1980-ban nyugdíjazását kérte
• 1980 óta, nyugdíjba vonulását követően, eleinte több vállalatnál volt vezető tervező, szaktanácsadó, szakmai publikációs munkája pedig fellendült (azóta több, mint 100 cikke jelent meg)

Kiemelkedő alkotások:

• Jászai Mari tér, meglévő épülettömb áttervezése Képviselő irodaházzá, tartószerkezeti tervek
• Kőbánya, Egészségház statikus tervezése
• Népstadion tartószerkezetei
• Debrecen, Csokonai Színház korszerűsítésének statikai tervei
• Piszkés tetői Csillagvizsgáló tartószerkezetei
• Bölcsődék, óvodák és kisiskolák típusterveinek elkészítése
• házgyári paneles épületek szerkezeti honosítási és fejlesztési feladatai
• Andrássy úti MÁV székház: színpadi nyílás kialakítása egy teherhordó főfal földszinti részén

Kőbánya, Egészségház                                            Jászai Mari tér, Képviselő irodaház

Néhány kiemelkedő alkotás ismertetése:

• Népstadion

A Népstadion építése 1948-ben kezdődött és 1953. augusztus 20-án avatták fel. A „kirakat-projekt”-et a kezdetektől fogva lehetetlen határidők jellemezték (1951-év végére írták elő befejezését az „ötéves terv”-ben). Ennél fogva csak az előregyártás jöhetett szóba építéstechnológiaként. A mai értelemben vett előregyártőipar még nem volt, mégis megépítették hazánk addig legnagyobb előregyártott építményét.

A 30 méter magas pilon-falak szerkezetét 50×50 cm alaprajzi területű, belül 40×40 cm–es kürtős üregeket tartalmazó előre gyártott beton óriás falazóelemekkel tervezték meg. Az így adódó üregrendszert megfelelő vasalási rendszerrel és utólagos szakaszos kibetonozással töltötték volna meg. Azonban a gazdaságában tönkretett országban nem akadt vállalkozó a megtervezett elemeket gyártó berendezésnek sem gyártmánytervezésére, sem elkészítésére, sem az elemek legyártására.

Át kellett tehát tervezni a falazatot egy ismert födém-béléstest gyártó berendezés által előállított 20x20x40 cm-es elemek felhasználására. Az így előálló pilonfal valójában két egymás melletti 20-20 cm-es falazat volt, melyeket szűkös, 12×13 cm kürtős üregek hálózatába behelyezett vasalással (kengyelezéssel) és kibetonozással lehetett kapcsolni. A párhuzamos falrétegek egymástól való elválásának problémája miatt törőkísérletekkel akarták alátámasztani a szokatlan szerkezet megfelelőségét, azonban egy megfelelő méretű falazati próbatesthez alkalmas törőerejű gép nem állt rendelkezésre az egész országban, hanem csak 1951. áprilisára volt várható a Műegyetemen. Addigra azonban már kész kellett legyen az építkezés java.

Közben súlyos aggályok merültek fel az építési minőség leromlása kapcsán, ugyanis 1950. augusztusában minden valós műszaki háttér nélkül az összes építőipari normát 42 %-kal felemelték egy központi utasítással (ez azt jelentette, hogy attól kezdve ugyanazért a munkamennyiségért mindenki csupán a korábbi bér 70 %-át kapta). Az egyébként is nyomorúságos fizetések lecsökkenése ellen a dolgozók hajszolt teljesítménnyel, összecsapott munkával védekeztek, hiszen a betonminőség nem volt igazán vizsgált kategória. Ennek folytán elmaradt a kitöltőbeton fáradságos, időrabló csömöszölése, a betonkeveréket pedig folyásig túlvizezték.

Szerencsére ki lehetett erőszakolni egy korábbi törőkísérletet, melynél kisebb (és várhatóan kedvezőbb eredményeket mutató) faltesteket vizsgáltak. Az eredmények riasztóan elmaradtak a szükséges teherbírás szintjétől. A faltestek törése akkor következett be, amikor a falrendszert kitöltő belső beton mag még be sem lépett a közös teherviselésbe. Azaz a jobb minőségű előregyártott kéregelemek már törésig túlterhelődtek, mikorra a túlvizezett, nagy zsugorodást mutató kitöltőbeton a valóságos terhelő alakváltozást – és ezzel a teherviselésbe való részvételt egyáltalán megkezdte volna. Mindez már akkor meggyőzte Gilyén Jenőt, hogy az akkoriban nagy lelkesedéssel frissen bevezetett képlékenységi alapon való vasbeton-elmélet a valósággal nincs összhangban. Az e gondolatmenetbe illeszkedő MSZ 15022-51 Á szabvány ellen hivatalosan nem lehetett fellépni, viszont a folyó építés állapotában lévő hatalmas pilonok szükséges teherbírását mégiscsak biztosítani kellett valahogy. Gilyén Jenő ötletére rejtett, megfelelő minőségű betonnal készített vasbeton kereteket alakítottak ki a pilonok kontúrjainak megtartásával, melyek egy síkban történő összkeresztmetszete az 1 m²-t is meghaladta. A 2-2 pilont a tetejükön összekapcsoló kiképzés a fal karcsúságát 60-ról 20-ra csökkentette.  Az áttervezés csekély bontást igényelt a néhány jobb készültségben álló pilonnál, emiatt a vállalat pártbizottsága feljelentette Gilyén Jenőt, hogy az építés sikeres, tervszerinti befejezését „szabotálja”. Szerencsére az Építésügyi Minisztériumban voltak hozzáértő, némi politikai kockázatot is vállaló emberek, akik átlátták, hogy az áttervezés, megerősítés nélkül a Népstadion építménye esetleg tömegkatasztrófa okozója lenne, s a vizsgálóbizottság végül igazolta az áttervezés szükségességét.

A népstadion madártávlatból.                                                                                              Metszet.

 

Panelépületek

1960-ban a kínzó lakáshiány pótlására meghirdetésre került a 15 éves lakásépítési terv 1 millió új lakás építésével, 1966-ban kezdődött meg a nagysorozatú házgyári panelos építés. A roppant nagy építési feladathoz – hasonlóan a nyugati országokhoz – igénybe kellett venni az építésiparosítás által kínált lehetőségeket, így a munkaerő-takarékos panelos építést, mely egyúttal a részmunkákra betanítható munkásokkal a szakképzett munkaerőt is pótolni tudta. A szerkezeti honosítási és fejlesztési hatáskörrel Gilyén Jenőt bízták meg.Munkája keretében tanulmányozta a különböző, Európában már bevezetett házgyári rendszereket, szerkezeti megoldásokat, és kiemelten foglalkozott az újszerű szerkezeteket alkalmasan leíró statikai modell kialakításával.

Magyarországon politikai döntés született a francia Camus rendszer szovjet adaptációjú házgyárának megvásárlására. A Szovjetúnióban a paneles építés ugyan folyt már, de a technológia fontos részletei megoldatlanok, vagy nem európai szinten megoldottak voltak, és viszonylag kis építési tapasztalattal, kizárólag ötszintes épületek építésére alkalmassá tett rendszerrel dolgoztak. Budapest akkori városvezetése viszont azonnal tízszintes „igazi csillogó nagyvárosias” beépítést követelt. A tízszintes épületek statikai megfelelőségét biztosítani nem volt egyszerű feladat. Nem volt erre alkalmas a világon bevezetést nyert számítási eljárás sem. Csupán Rico Rosmann zágrábi professzor munkaegyenleteket használó eljárása jöhetett szóba, de ez is alapvetően monolit szerkezetű irodaházakhoz lett kifejlesztve.

Kiváló munkatársakkal összefogva alakította ki a panelek összeillesztési hézagainak országosan egységesített rendszerét. A statikai tervezés és ellenőrzés során ismerte meg és elemezte a sok önálló falpanelből utóbb a helyszínen összekapcsolt falszerkezetek igazi erőjátékát, mely alapvetően eltér a monolit faltárcsáknál levezetett esettől.  Az általa kidolgozott statikai újszerű számítási modell megmutatta, hogy a monolit testként tekintett harántfalhoz képest e panelfalak vízszintes eltolódásai, és helyenkénti belső alakváltozásai bizonyos kiterjedt zónákban akár 4-5-szörösek is lesznek. Modellje helyességét kontrollmérések igazolták.

A Gilyén Jenő modellje szerint viselkedő épületmerevítő harántfal-rendszerek szerkezeti kialakítása – amellett, hogy nagyobb teherbírást és biztonságot ad – a megfelelő helyekre koncentrált vasalással azt eredményezte, hogy az érintett épületek hatalmas száma jóvoltából összesen mintegy három Duna-híd anyagának megfelelő mennyiségű acélanyagot takarított meg. Rájött ugyanis, hogy a külpontosan terhelt falelem elgörbülése következtében előálló kis alakváltozás áttereli a terhet az ellentétes oldalra, tehát ellenkülpontosságot okoz. Így az addig érvényes előírás szerint a 10 szintes épületek alsó 5 szintjén megkövetelt, a panelokba belegyártott kétoldali háló feleslegessé vált (ennek megfelelően csak egy minimális vasalást elegendő lett belegyártani). Az előregyártott, paneles épületszerkezetek építésére és méretezésére vonatkozó, vezetésével kidolgozott ME 95-72/74 műszaki előírás mindezt szabályokban is rögzítette.

Fontos kritikát fogalmazott meg (a BM Tűzoltósággal egyetértésben) a panellakások belső fekvésű gázos konyháival kapcsolatosan: ezek különös veszélyt jelentenek már kis erejű robbanáskor is a robbanótér elkéső felnyílásából kifolyóan. Tanácsát az alaprajzi kialakításért felelős építészek sok esetben figyelmen kívül hagyták. 

Házgyári panelok Gilyén Jenő által fejlesztett kapcsolatai:

Nyugdíjba-vonulás:

Az építőanyag-paraméterek bizonytalanságát kissé sterilen matematikai valószínűségi problémaként kezelők, és a frissen berobbanó számítástechnikai eszközöktől túl sokat remélők a szabványosított biztonság lecsökkenthetőségét kezdték hirdetni a ’70-es évek közepén. Az ezt a mozgalmat tükröző új műszaki előírást (ME95-80T) sem elfogadni, sem meggátolni nem tudta, ezért 1980-ban nyugdíjazását kérte (mivel Kossuth díjasként nem küldhető nyugdíjba), ezáltal a tanúbizonyságát nem korlátozta a szolgálati fegyelem (mellesleg az izgalmaktól és az épületek lakóit védő szabályozás lerontása miatti elkeseredése okán, szinte a közvetlen életveszélyig leromlott egészségére hivatkozva). Egészsége aztán rendbejött, szakmai munkássága újra fellendült.

Néhány kiemelkedő publikáció:

• Gilyén Jenő: A Budapesti Népstadion szerkezetei. Magyar Építőipar (=MÉ), 1953, 9, 280-286.
• Gilyén Jenő: Műemlékek felújításának tartószerkezeti kérdései. Műemlékvédelem, 46, 1961, 10. 315–318.
• Gilyén Jenő: Építészetünk kérdései. Építésiparosítás. Magyar Építőművészek Szövetsége kiadványa. 1961/IX, 101-124.
• Gilyén Jenő: Méretezési előírások és szabályozások a magyarországi panelos építésben. MÉ 1969, 9-10, 491-497.
• Gilyén Jenő: Épületek tartószerkezeteinek hő okozta alakváltozásai és a meghibásodások megelőzése. MÉ, 1970/8., 457-462.
• Gilyén Jenő: A magasépítő statikus igényei az alapozásokkal szemben. MÉ 1971, 8-9, 446-449.
• Gilyén Jenő: A házgyári panelos építés távlati szerkezetfejlesztése és a fejlesztés lehetőségei. MÉ, 1975, 2, 73-77.
• Gilyén Jenő: Városkép-változatosság – tömeges lakásépítés házgyári elemekből. MÉ 1975/2, 88-98.
• Gilyén Jenő: Alagútzsalus épületek. Tervezési Segédlet (TS), Típusterv kiadvány 1975, Tartószerkezeti fejezet
• Gilyén Jenő: Hasadó-nyíló felület – repülő födém. (Robbanáskor felnyíló felület zárószerkezete.) Tervezési információ. Típusterv kiadványok, 1975.
• Gilyén Jenő: Az alapsüllyedések és az épületek alakváltozás tűrésének korszerű értékelése. MÉ, 1976, 11, 641-649.
• Gilyén Jenő: Panelos épületek károsodása, a károsodás okai és javítási módok. MÉ, I. rész 1978/3, 179-186, II. rész 1978/4-5, 295-304.
• Gilyén Jenő: Elemekből összeállított felmenő szerkezet viselkedése az alapozási süllyedéskülönbségek szempontjából. MÉ, 1978, 6, 323-328.
• Gilyén Jenő: Panelos és előregyártott elemekből szerelt  tartószerkezetek új statikai modellje. BME Mérnöktovábbképző Int. Jegyzet, kézirat. 5063/1978.
• Gilyén Jenő: Előregyártott elemekből összeépített szerkezetek viselkedése és a statikai modell változása az épület élettartama alatt. BME Mérnöktovábbképző Int. Jegyzet, kézirat. 5099/1979.
• Gilyén Jenő: Építési hibák. Vasbeton tartó rideg törése az elégtelen kengyelezés következtében. MÉ 1979/9, 507-509.
• Gilyén Jenő: A panelos épületek sajátos tervezési, építési  és gyártási kérdései. BME Vasbetonszerkezetek Tanszék. Jegyzet, kézirat. 1979.
• Gilyén Jenő: Vasbeton és feszített beton gerendák tényleges és a számított alakváltozása közötti különbségek. MÉ 1979/11, 657-666.
• Gilyén Jenő: A panelos épületek szerkezeti fejlődése az európai eredmények tükrében, fejlődési tendenciák és a fejlesztési feladatok. MÉ 1980/6-7, 324-338.
• Gilyén Jenő: Panelos épületek szerkezetei. Tervezés. Méretezés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982.
• Gilyén Jenő: A vasbeton szerkezetek nem lineáris alakváltozásának hatása a statikailag határozatlan szerkezeteknél. MÉ 1982/3, 152-162.
• Gilyén Jenő: Panelos épületek meghibáísodása – Régi szerkezetek rekonstrukciós problémái. IMSZI kiadvány
•  Gilyén Jenő: A vasbetonépítés 40 éves fejlődése a lakás- és középület-építésben. MÉ, 1985, 12, 711-717.
• Gilyén Jenő: Szerkezetek megerősítése kapcsán elkövetett hibák. MÉ 1991/6, 287-290.
• Gilyén Jenő: Régi épületek tartószerkezete. Értékelés, megerősítés, átalakítás. BME Mérnöktovábbképző Intézet, 1991/5329
• Gilyén Jenő: Ács szerkezetek jellegzetes hibái. Családiház 1994/2.
• Gilyén Jenő: Műszaki előírás panelos épületek tervezésére, ellenőrzésére és kivitelezésére. ME 95-72/I. Előírás készítője munkabizottsággal.
• Gilyén Jenő: Panelos épületek átalakítása – lehetőségek és korlátok I-II-III. Műszaki Tervezés. ÉTK kiadás, 1996/4, 29-34, 1997/3, 2-10, 1999.
• Balázs Gy., Tóth E. szerk.: Beton és vasbeton szerkezetek diagnosztikája. II. kötet. Műegyetemi Kiadó. 1998, egyetemi tankönyv, társszerző a Magasépítési beton és vasbeton szerkezetek c. fejezetben, 389-438.
• Balázs Gy. szerk.: Beton és vasbeton szerkezetek védelme, javítása és megerősítése. II. kötet, Műegyetemi Kiadó. 2002, társszerző az esettanulmányok részben, 230-256, 394-405, 551-562.
• Gilyén Jenő: Épületek földrengésállósága, különös tekintettel a panelos szerkezetekre, Beton, XV. Évf., 5 szám, 2007, 10-13.
• 1982-től több szakkönyvben társszerző

Fontosnak tekinti, és időről időre maga is egyre újabb példák közreadásával bővíti a Verlag & Dashöfer szakkiadó folyamatosan szerkesztett „Építési hibák A-tól Z-ig” című kiadványát.

 Szakirodalmi munkásságának alapvető üzenetei:

1. A betont valóságosan képlékeny anyagnak tekinteni nem szabad, mert ez alapvetően téves, és a megkívánható szerkezeti biztonság elvesztését okozza.

A kristályos kőanyag végső mállásterméke nem képlékenyedik. Igazolást nyert, hogy a σ-ε diagram képlékenynek vélt szakasza valójában a beton töredezési szakasza, és a betonban található mikroüregek boltozatainak összeomlását jelzi. Ez a szakasz instabil terület, s így törés elleni biztonságként nem használható.

A téves, rugalmas-képlékeny anyagmodellre épült szabvány készítői nem vették figyelembe az anyagvizsgálók és a hidászok tiltakozását. A téves szabvány alkalmazásával 65 % beton- és cement-megtakarítást lehetett elérni, mely egyezett a Tervhivatal állandó az anyag- és munkaköltség csökkentésére irányuló követelésével. A tervezők – saját személyes felelősségük tudatában – gyakorlatból tudván, nagy betonkihasználtsággal, igénybevételekkel nem számoltak, mert a betonminőség oly nagymértékben függ a kivitelezés minőségétől, hogy a balesetek bekövetkezése az elméleti (matematikai) valószínűséggel kiszámolt 10^-4-nél sokkal gyakrabban, akár minden 24. elemnél bekövetkezhet. A soktényezősen befolyásolt fizikai világban nem lehet matematikai valószínűséggel számolni. Ha gazdaságosabban akarunk tervezni, akkor nem a biztonságot kell veszedelmesen kis értékűre leszorítani, hanem több és kielégítően pontos betonjellemzőkkel kell tudnunk számolni.

2. Ami elemekből épül, az nem egyként viselkedik. 

Az elemekből összeépített szerkezeteinket (pl. panel épületek) monolit tartóval helyettesítő statikai modell veszélyesen elrugaszkodik a valóságtól. A függőleges falillesztésekbe felülről beöntött beton nem tömöríthető, így a jobb minőségű előregyártott betontól lényegesen eltérő tulajdonságú (a betonanyag szabályos készítésénél kapott törőszilárdságnak csak 0,3-0,4-szerese várható).

Az inhomogén anyagokkal megoldott csomópontokban kialakuló sajátos erőátadódás lényege: a követelmény az azonos alakváltozás, ami úgy áll elő, hogy a nagyobb alakváltozási tényezőjű (E*I szorzat) anyagon a nagyobb erő hozza létre az alakváltozást, míg a gyengébb, kisebb alakváltozási tényezőjű anyagon kisebb erő fog áthaladni a kívánt alakváltozás eléréséhez. A zsugorodásával hézagot képező koszorúbeton pedig még kevésbe lép be a teherviselésbe.

Az igénybevételek eltérő megoszlásának elhanyagolása Londonban (Larsen-Nielsen rendszer) egy 22 szintes panelépület sarkának leomlását okozta, mert a jobb betonból készült rész törésig túlterhelődött. Ide vezethet a nem anyagban és nem építési technológiában való gondolkodás.

Két kapcsolt panel nem számítható összefüggő öntvény szerkezetnek, és így inercianyomatékuk az egymástól független szerkezetek és az egybefüggő monolit szerkezet inerciája közé esik.

3. Az épület tartószerkezeteket legalább 100-120 év élettartamra kell tervezni a szabványokban előírt 50 helyett.

Gilyén Jenő a Műszaki Egyetemen az európai hírű közgazdásztól, dr. Heller Farkastól hallotta, hogy ország épületállományának újjáépítéséhez átlagos közgazdasági körülmények között – tehát nem nagy gyarmatbirodalommal rendelkező országoknak – legalább 100-120 év szükséges. Ez nemzetközi álláspont. Gilyén Jenő tanulmányozta a magyar lakásépítés történetét, s látta, hogy 1910-ben országos átlagban 5 lakos jutott egy szobára, és ez 1940-re csak 4 főre csökkent. A túl kis élettartam társadalmi és egyben nemzeti katasztrófát idéz elő, mert egy nemzet nem képes kitermelni ilyen ütemben az épületállomány újjáépítéséhez szükséges anyagi forrásokat.

A házgyári panel épületek építésének korában az akkori elképzelések szerint a panelházak szükséges élettartama 30-35 év – mondta Gilyén Jenőnek az ÉVM egyik vezetője. 1983-ban a150 éves élettartam eléréséhez elégségesnek tartották a matematikai valószínűségi számítással a +5%-ra való méretezést, holott 150 év alatt valószínű, hogy kétszer átépítik az épületet, miközben építőanyagot tárolnak a födémen, amiből akár +30%-os túlterhelés is bekövetkezhet, ezt az 50 éves élettartamnál is el kell bírnia. Az MSZ 15022-53 óta a szabványokban leírt kihasználási lehetőségek alkalmazása esetén életveszélyesek voltak az épületek, mert a határfeszültséget egy matematikai valószínűség szerinti szórással számolták a beton töredezésének határán.

4. Az igénybevételek 7 számjegy pontosságig való számolása (melyet a számítógépi számítás elterjedésével kezdtek hirdetni) értelmetlen, mivel a beton anyagjellemzőiben akár 30 %-os ingadozások is lehetnek. A sokszámjegyű pontosságnál lényegesen fontosabb, hogy a tervező statikus ismerje a beton építéstechnológiából adódó tulajdonságait, viselkedését.

5. A kis alakváltozásoknak fontos szerepe van a statikai modell felvételében, különösen a faltáblás szerkezeteknél (pl. panelek).

+ még pár hasznos gondolat Gilyén Jenőtől:

Nagyon hibás beidegződés az ellendülő keretek gyakori alkalmazása. Az ilyen kereteknél az oszlop-gerenda csomópont elkerülhetetlenül vasalással túlzsúfolt és ugyanakkor a legjobban igénybevett. A betonozása ennél fogva nehézkes, a hosszúkás kavicsok megakadnak a vasalásban, a tömörség nehezen érhető el, fészkes lesz a beton. Tehát az ilyen szerkezeti csomópontot kerülni kell.

A minősítő próbatest szilárdságát elérni csak ennek méretét meghaladó szerkezetnél lehet elvárni, mert a zsaluzaton fellépő súrlódás a tömörítés ellen hat. Pl. egy 8 cm vastag, helyszíni készítésű falban igen jó minőségű, C30-as betont előírni oktalanság, mert ilyen kis méretnél ezt csak nagyon masszív zsaluvibrátorral felszerelt sablonban lehet csak elírni, nem túl sűrű vasalással. Tehát a betonszilárdság méretfüggő is. A minősítő betonszilárdságot jogosan elvárni legalább 20 cm vasalási távolságnál lehet csak.

Számos kísérleti számítással meggyőződött, hogy falszerű arányokat mutató elemeknél az elemekben és az illesztésben keletkező kisméretű repedések hatása az axiális és hajlító igénybevételek által okozott alakváltozásokhoz hasonló nagyságrendű. Szemben a méretezési szabványok rúdszerkezeti szemléletével, a panelos – faltáblás – szerkezetek méretezésénél hangsúlyosan kell foglalkozni az inhomogenitásból, a repedésekből és hőmérsékletből eredő alakváltozásokkal. Ráadásul mivel ezen körülmények következtében a beton abszolút rugalmas tartományban is működik, így kiválóan viselkednek rendkívüli hatásokra, pl. a földrengési hatásoknál. A vázas épületek közül igen sok összeomlik a földrengéshatásra, ugyanis egy kisebb pontatlanság, vagy a sűrű vasalás közötti nem kellő tömörítés következtében egy szerkezeti elem felborítja a dinamikai modellt. Földrengésre történő merevítést csak falakkal szabad tervezni, mert annak nagy elhasadási ellenállása után még a fal állékony marad, ellentétben a pillérrel, melynek törése azonnali progresszív összeomlást okoz. Rendkívüli hatásnál, mikor nagy repedéseket engedünk meg, az inhomogenitás kevésbé káros, ezért ilyen hatásokra pl. a panelos szerkezet gazdaságosabb, mint a vázszerkezet.

Kitüntetések, díjak, címek:

• 1943. a Magyar Mérnökök és Építészek Egylete Alpár-díjjal és plakettel jutalmazta tervezési végszigorlat-feladatáért (szervizállomás parkolóházzal, alkatrészáruházzal)
• 1953. Kormánykitüntetés: munkaérdemrend II. fokozata
• 1954. Kossuth díj II. fokozata a Népstadion statikai tervezéséért a Nagy Imre kormánytól
• 1966. Alpár-érem az egyesületi munkája elismeréseként az Építéstudományi Egyesülettől (ÉTE)
• 1972. Kormánykitüntetés: munkaérdemrend II. fokozata
• 1979. műszaki tudományok kandidátusa cím elnyerése. Az értekezés címe: „Nagylétesítmények és lakóépületek előregyártott elemekből”
• 1982. címzetes egyetemi tanári rangot kap a posztgraduális mérnökképzés keretében kifejtett sok évtizedes eredményes munkája elismeréseként
• 1989. Csonka Pál érem
• 2008. újabb Alpár-érem az ÉTE-től 

 

Szervezetek, közéleti tevékenység:

• már a középiskolában volt közéleti szereplése: az önképzőkör titkára és alelnöke volt
• örökös tagjává választotta:

– a fib (Nemzetközi Betonszövetség) Magyar Tagozata

– a Mérnöki Kamara

– az Építész Kamara

– az Építéstudományi Egyesület, 1951-től (alapító) tagja az egyesületnek, 1958-1960-ig a Statikus Kör vezetője, 1960-1970-ig a Statikus Szakosztály titkára, majd 1970-1989-ig a Tartószerkezeti szakosztály vezetője. Ezen időszakok alatt 5 tartószerkezeti konferenciát szervezett.

• 1981-1990 között 5 cikluson át a Mérnök Továbbképző Intézet által szervezett, kétéves Tartószerkezetek mesteriskolája előadója és tanulmányi bizottsági tagja volt. (Hogy előadásai ne menjenek feledésbe, segédleteket, és négy tanfolyami jegyzetet is írt.)
• A magasépítési méretezési szabványbizottság tagjaként 1958-1983 között tevékenykedett.

Irodalomjegyzék:

• Dr. Balázs L. György: Beton és Vasbeton III. (2004.) és VI. (2005.) kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest
• www.mernokujsag.hu
•  Gilyén Jenő: Kezdetektől a vasoklevélig, és még azon is túl, mintegy építész statikus kalandozásai a műszaki élet számos szektorában. (Gilyén Jenőnek az ÉTE 2009. február 12-én elhangzott előadásának, valamint időhiány miatt nem elhangzott részének részben kivonatos, részben szerkesztett változata.)

www.fib.bme.hu

Galéria: