Halász Ottó

halasz_otto

Születési adatok: 1927. október 24. (Budapest)

 Tanulmányok:

1950 – Budapesti Műszaki Egyetem, mérnöki oklevél

1956 – Budapesti Műszaki Egyetem, A műszaki tudomány kandidátusa

1977 – Budapesti Műszaki Egyetem, A műszaki tudomány doktora

1982 – Magyar Tudományos Akadémia, Levelező tag

Munkahelyek:

1950-54 BME I. Hídépítési Tanszék egyetemi tanársegéd
1954-60 BME I. Hídépítési Tanszék egyetemi adjunktus
1960-66 BME I. Hídépítési Tanszék egyetemi docens
1966-86 BME Acélszerkezetek Tanszék egyetemi tanár
1961-67 BME Építőmérnöki kar dékánhelyettes
1967-73 BME Építőmérnöki kar dékán
1981-86 BME Építőmérnöki kar dékán

Kitüntetések:

1982 Munkaérdemrend Arany fokozata

Kiemelkedő alkotások

Bizottságokban végzett munkák Tagság/cím Év  
Structural Stability Research Council (SSRC) Levelező tag
Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület
(IABSE, IVBH)
Állandó Bizottság tagja
Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület
(IABSE, IVBH)
Magyar Nemzeti Bizottság elnöke
American Institute of Steel Construction (AISC) „Stability of Metal Structures: a World View” kiadvány Regionális szerkesztő
SSRC által kezdeményezett, acélszerkezetek stabilitásával foglalkozó első magyarországi regionális kollokvium elnök 1977

Fontosabb publikációk:

Szakcikkek

Cím Folyóirat Megjelenés
O predelnom zshelezobetonnih plit (oroszul) Izvestija Academia Nauk USSR 1956 No.8.
Die Stabilitatsuntersuchung gedruckter dunnwandiger Stabe
(Csellár Ödönnel, németül)
Acta Technica 1961
Design of Elastic-Plastic Frames under Primary Bending Moments (angolul) Periodica Polytechnica 1969 No.3-4.
Theorems for a Simplified Second Order Limit Analysis of Elastic-Plastic Frames (angolul) IABSE Preliminary Report. Zurich 1972
Effect of Initial Imperfections on the Elastic-Plastic Failure Load of Simple Frames (angolul) Stability of Steel Structures. Liege 1977
Stability Problems in Hungarian Specifications and Recommendations for Steel Structures (Iványi Miklóssal, angolul) Proceedings of the Regional Colloquium on Stability of Steel Structures 1977
Approximate Analysis of the Failure Load of Frames with Sidesway (angolul) Proceedings of the Regional Colloquium on Stability of Steel Structures 1977
Full-Scale Failure Tests with Steel Frames (Iványi Mihállyal és Tomka Pállal, angolul) 11TH IABSE Congress. Vienna 1980
Philosophical Background and Safety Concepts (angolul) Engineering Journal of American Society of Steel Constructions 1981. No.3.
Probebelastung einer historischen Stahlbrucke in Budapest
(Szittner Antallal, németül)
IVBH Symposium, Venezia. Schlussbericht 1983
Design of Laterally Unsupported Beams – East European Practice (angolul) ASCE New York 1981

Szakkönyvek

Cím Társszerző, kiadó Megjelenés
Vékonyfalú acélszerkezetek Csellár Ö., Réti V.;
Műszaki Könyvkiadó
1965
Korszerű méretezés (szerk.: Galgóczy Gábor);
Műszaki Könyvkiadó
1962
Bemessung von Stahl-, Stahlbeton und Holzkonstruktionen (szerk.: Galgóczy Gábor);
Bauverlag Gmbh Wiesbaden und Berlin
1972
Statikusan terhelt alumíniumszerkezetek tervezése. Alumíniumrudak kihajlása. ETK kiadvány 1969
The Bridges of Hungary UVATERV 1980
Alumínium kézikönyv. Alumíniumszerkezetek méretezése Műszaki Könyvkiadó 1984
Stability of Metal Structures:
A World View
AISC Chicago 1982
Mérnöki kézikönyv II. kötet.
Stabilitási kérdések, acélszerkezetek
Műszaki Könyvkiadó 1984

Tankönyvek

Cím Társszerző, kiadó Megjelenés
Rúdszerkezetek méretezése a képlékenységtan alapján Kaliszky S., Kollár L.;
Mérnök továbbképző intézet
1956
Ortotrop pályalemezes hidak szerkezeti és számítási kérdései Hunyadi F.;
Mérnök továbbképző intézet
1959
Könnyű acélszerkezetek Csellár Ö.;
Mérnök továbbképző intézet
1962
Acélszerkezetek III/1. Stabilitáselmélet Tankönyvkiadó 1966
Acélszerkezetek méretezésének elvi alapjai Tankönyvkiadó 1973
A nyomott rúd Tankönyvkiadó 1973
Acélszerkezetek I. Platthy P.;
Tankönyvkiadó
1974
Acélszerkezetek II. Platthy P.;
Tankönyvkiadó
1976

Dr. Halász Ottó egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Sokoldalú munkásságát nem lehet egyszerűen beskatulyázni, a műszaki képlékenységtan, a szerkezetállékonyság és a méretezéselmélet tudományterületén egyaránt ért el eredményeket. Kiemelkedő kutatói munkássága mellett oktatóként, a BME Építőmérnöki Karának dékánjaként, illetve az Acélszerkezetek Tanszék vezetőjeként is maradandót alkotott.

1927. október 24-én született Budapesten. Műveltségét és a mérnöki munka tiszteletét szüleitől kapta. A tágabb, embertelen társadalmi környezetben is emberséges gondolkodást szintúgy. A Kölcsey Ferenc Gimnázium kitűnő tanulója a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karának is kiváló hallgatója lett. 1950-ben szerezte meg jeles minősítésű mérnöki oklevelét, de már 1949-ben matematikát oktatott, és 1950-ben tanársegédként az Egyetem 1. sz. Hídépítési (később Acélszerkezetek) Tanszékén találjuk. Oktatói és kutatói képességei szinte egyidejűleg bontakoztak ki. Megértés és együttérzés jellemezte kapcsolatát a hallgatókkal, alapos felkészültség, nagy elméleti és tárgyi tudás, következetes gondolkodás kutatói munkásságát. Az aspiratúra éveit követően készített kandidátusi értekezése nemzetközileg is nagy figyelmet keltett. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Közleményeiben közzétett dolgozat világszerte tekintélyes szerzővé avatta az 1956-ban kandidátusi fokozatot szerzett tudóst. Az önmaga felé magasra állított mérce – és nem a teljesítményhiány – lehetett az oka annak, hogy a tudomány doktora fokozatot csak húsz évvel ezután szerezte meg. Hogy minden bizonnyal így volt, azt a közben eltöltött két évtized gazdag kutatói munkássága bizonyítja.

A műszaki képlékenységtan – a kontinuummechanika vizsgálati módszereitől eltérően – a gyakorlati tapasztalatokat megvalósító modellekkel dolgozik. Két fő modellje a rugalmas-képlékeny és a rugalmas-merev elemek kapcsolásával jön létre. Ilyen modellek alkalmazását – példának említve a vasbeton szerkezetek (közöttük a lemezek) határegyensúlyi állapotának leírását – a valóságos szerkezeteken végzett roncsolásos vizsgálatok eredményei igazolják. Az úgynevezett határegyensúly elmélet egyik alaptételének alkalmazása vasbeton lemezekre képezi Halász Ottó egyetlen idevágó dolgozatának tárgyát.

A gyakorlati tapasztalatokat megbízható, elméletileg helytálló – és ezért is – matematikailag kezelhető modellalkotás egész munkásságát jellemzi. Vonzónak tűnő, de öncélú kutatási feladatot se magának, se másnak nem adott. Amikor élete fő működési területére – az acélszerkezetekre – összpontosult munkássága, nagy fogékonysággal választotta ki azokat a nem kellően feltárt összefüggéseket, amelyek tisztázása szép feladat, de nemzetgazdasági előny hordozója is. Ma már világosan látható, hogy az acélszerkezetek alkalmazásának, tervezésének, gyártásának látványosan gyors fejlődése a stabilitáselmélet, a műszaki képlékenységtan és a tervezéselmélet fejlődése nélkül lehetetlen lett volna. A karcsú, a teherbíró képességhez viszonyítottan minimális acélanyaggal készülő szerkezetek a hagyományostól eltérő kihajlási, kifordulási és horpadási jelenségeket mutattak. Az is világossá vált, hogy a szerkezet tehernövekedés alatti állapotváltozásának kritikus pontjai nem jelentik egyúttal a teherbíró képesség megszűnését, még kevésbé a progresszív összeomlás közvetlen veszélyét. Halász Ottó jól tudta, hogy a nem lényegtelen részproblémák megoldása akkor jelent igazi eredményt, ha a műszaki tervezők részére készülő szabályzatokba, irányelvekbe építve elfogadható biztonságú, anyagot, gépet, energiát, munkaerőt jól hasznosító – gazdaságos – szerkezetek tervezését teszi lehetővé.

A Shanley-féle jelenség egy lehetséges általánosításaként mondta ki Halász Ottó doktori értekezésében – és adott esetre bizonyította – hogy az úgynevezett képlékeny csuklók nem egyértelmű viselkedése miatt stabil egyensúlyi helyzetben is létrejöhet az egyensúly elágazása. Bevezette a viszonylag merev szerkezetek fogalmát, mely szerkezeteknél a képlékeny teherbírás kimerülése az elsőrendű elmélet alapján kialakuló folyási mechanizmus létrejötte után következik be. Nevéhez fűződik az acélszerkezetek képlékeny méretezésére szolgáló első hazai szabvány megalkotása is.

Behatóan foglalkozott a könnyűszerkezetek körében jelentkező stabilitási jelenségekkel. A vékonyfalú szerkezetek méretezésénél alkalmazott eljárások, a kezdeti pontatlanság, kezdeti görbültség számításba vételének kezdeményezője volt. Társszerzőkkel együtt a 60-as évek közepén írt Vékonyfalú acélszerkezetek c. könyve ma is a tulajdonosok féltve őrzött kincse. Mai, számítástechnikára orientált szemmel nézve a valószínű kezdeti pontatlanság ténye vagy feltételezése inkább előny, mint hátrány. A számítógép ugyanis „szívesebben” számol végig egy állapotváltozási folyamatot, mint egy közbenső állapothoz rendelt sajátérték-feladatot.

Halász Ottó azok közé tartozott, akik korán felismerték a számítástechnika adta lehetőségeket és főleg azt, hogy a keletkező előnyöket csak szemléletváltással, a klasszikustól eltérő modellek alkalmazásával lehet elérni. Életének utolsó heteiben került elfogadásra az az új acélszerkezet-méretezési szabványjavaslat, amely e gondolatokat magába foglalja. Lehetővé tette a tervezőnek a hagyományos vizsgálatot, de megengedte az igényesebb, számítástechnikai felfogású „imperfekt modell” vizsgálatát is.

Halász Ottó akadémiai székfoglaló előadásában adott tervezés-elméleti iránymutatás fő pillérei: a tartószerkezet múltját-jövőjét leíró állapotváltozási tér, a szerkezeti elemek vagy fontos (olykor kritikus) résztartományok kontinuummechanikai szigorúságú elemzése, és végül a teljes modell feltételezéseit igazoló (vagy cáfoló) valóságos szerkezeten végzett mérés. A program minden része elbírja (olykor igényli) az összefüggések laboratóriumi feltárását vagy a számítógépes szimulációt.

Súlyos betegség következtében, 59 évesen halt meg, de élete utolsó heteiben is a kar, a tanszék, a laboratórium gondjai foglalkoztatták. Nem csak értette, tervezte a jövőt, nemcsak kiemelkedő tudományos eredményeket hagyott hátra, hanem kiváló, általa nevelt munkatársak nagyszerű csapatát is.

Átvétel Szabó János: Halász Ottó 1927-1986. Megemlékezés.
Magyar Tudomány 1986 31:10;818-820 cikkéből

Galéria: