Márton Botond
Születési adatok: 1922. augusztus 3-án született Csíkcsekefalván
2004. február 7-én halt meg Budapesten
TANULMÁNYAI:
A Csíkszeredai Főgimnáziumban érettségizett 1941-ben, majd felvételt nyert a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karára. Tanulmányai folytonosságát 1944-től nemcsak a második világháború eseményei, hanem azt követően, négy éven át tartó orosz hadifogsága is megszakította. Így csak 1951-ben tudta befejezni egyetemi tanulmányait és abban az évben kapta meg mérnöki diplomáját is.
MUNKAHELYEI és BEOSZTÁSAI:
1950 Könnyűipari Tervező Vállalat statikus tervező (egyetemi tanulmányai mellett),
1950 -1951 VÁTI statikus tervező (egyetemi tanulmányai mellett),
1951 07. 01 Ipari Épülettervező Vállalat alkalmazottja lesz,
1951 – 1958 statikus tervező,
1958 – 1968 statikus irányító tervező, majd statikus szakosztályvezető,
1969 – 1983 statikus osztályvezető főmérnök,
1981 – 1983 irodavezető helyettes és egyben statikus osztályvezető főmérnök,
1983. 11. 30. nyugállományba vonulása. Ezután mint nyugdíjas, statikus szakértőként és tanácsadóként dolgozik az „IPARTERV”-ben, egészen 1989-ig.
SZAKMAI MUNKÁSSÁGA:
Tartószerkezeti tervezőként végzett szakmai munkássága jellegét és irányultságát alapvetően meghatározta az a tény, hogy az „IPARTERV” azon irodája, ahol mindvégig dolgozott, főleg építő anyagipari nagyberuházásokat tervezett. Ez az iroda, az abban a gazdaságtörténeti időszakban nagyszámban létesülő, ilyen jellegű beruházások komplex építészeti tervezésének specialistája volt.
Kezdő tervezőként részt vett az ötvenes években megkezdett cementipari rekonstrukciók, majd a nagy ütemben épülő tégla- és cserépipari beruházások tervezési munkáiban. Már korán felismerte és tervezései során ki is használta az ésszerű méretegységesítésben és a rendszerszemléletű tervezésben rejlő előnyöket, ezeknél a funkcióban igen összetett és technológiailag is igényes építő anyagipari beruházásoknál. Az ebben az időszakban végzett tartószerkezeti tervezései közül kiemelendők az alábbi létesítmények, amelyek tervezésében meghatározó módon vett részt:
a Lábatlani Cementgyár, a Tatabányai Cementgyár rekonstrukciója, a Hejőcsabai Cementgyár első kiépítése, a Váci Cementgyár és Mészmű, a fehérgyarmati, a törökbálinti, a mályi, a budaörsi és a bakonyszentlászlói téglagyárak.
A következő évtized ill. évtizedek zöldmezős – az IPARTERV által építészetileg tervezett – építő anyagipari nagyberuházásai legtöbbjének esetében, meghatározó szerepet játszott tartószerkezeti szakági vonalon. Egyrészt, mint a beruházásokat meghatározó egyes technológiai építményeinek statikus tervezője, másrészt mint a szerkezeti tervező csapat összefogója és irányítója, osztályvezetőként együttműködve a társ statikus osztály tervezőivel is. Statikus tervezői tevékenysége során mindvégig, elsősorban vasbetonszerkezeteket tervezett. Az ebben az időszakban végzett tervezései közül kiemelendők az alábbiak:
Eternit Művek új csőgyára – Nyergesújfalu,
Szerszám és gépelem gyárak kecskeméti telepe,
Lábatlani cement- és mészművek gipszkő tárolója,
Bélapátfalvai Cementgyár cementmalom épülete és a cementtároló-csomagoló épülete,
Hejőcsabai Cementmű cementtároló silói és a cementmalom alapozása,
Beremendi Cementmű cementtároló silói valamint a keverősilók, a csomagoló épület és a fedett rakodó,
Salgótarjáni Üveggyár edzőüzemi épülete,
Orosházi Síküveggyár.
Szerkezettervezési munkája közben, ill. azzal párhuzamosan, az általa leginkább művelt speciális tervezési szakterület néhány témájában, kutató jellegű tervezői tevékenységet is folytatott. Megemlítendő ezek közül a cementtároló silók léglazításos technológiájából fakadó szerkezeti követelményrendszer kidolgozása, valamint a nagyméretű és igen nagy terhelésű lemezalapozások (silóalapozások) tervezési kérdéseivel való elméleti és gyakorlati foglalkozás. Statikus tervezői munkáját nemcsak a kiviteli részlettervezés során tanúsított, töretlen munkabírással és szorgalommal párosuló, minden részletre történő alaposság és odafigyelés jellemezte, hanem a beruházások elő – ill. programtervezési szakaszában való igen aktív és konstruktív részvétel is. Felismerte, hogy a fejlődő és változó cementipari technológiák, valamint az ezekkel szorosan együtt változó funkcionális igények is, az egymáshoz jól kapcsolódni tudó, egy komplexumon belül is összehangolható, iparosított tartószerkezeti alrendszerek alkalmazását követelik meg. Olyanokét, amelyek a fenti követelmények kielégítésén túl, figyelembe veszik a magyar ipari háttér és az akkori magyar kivitelező építőipar objektív adottságait, egyúttal az iparosított építési mód alkalmazását is maximálisan lehetővé teszik. Nagy érdeme, hogy általában már az előtervezési szakaszban olyan alapos feltáró és elemző munkát végzett a tartószerkezeti szakterületen, mely előkészítő munka eredményeként, teljesen egységes, az iparosított és gazdaságos kivitelezést egyaránt szolgáló szerkezeti alapelveket sikerült érvényesítenie, az egész beruházásra kiterjedően.
KITÜNTETÉSEI:
Munkássága során hét alkalommal kapott vállalati elismerést. Ezeken túl, a következő kitüntetésekben részesült:
1969 Építőipar Kiváló Dolgozója,
1973 Munka Érdemrend ezüst fokozata,
1973 ÉVM Építészeti Nívódíja,
1974 ÉVM Építészeti Nívódíja (az Orosházi Síküveggyár tervezésében való részvételért),
1976 ÉVM Építészeti Nívódíja (a Hejőcsabai Cementmű tervezésében való részvételért),
1979 ÉVM Kiváló Munkáért,
1981 Munka Érdemrend arany fokozata,
2001 BME Aranydiploma
Márton Botond életrajzi anyagainak felhasználásával összeállította: Hajmási Péter, az IPARTERV nygd. statikus irodaigazgatója 2011.május 15.
Galéria:
