Kis elemekből épült torony összedőlésének elméleti és kísérleti vizsgálata

Kis elemekből épült torony összedőlésének elméleti és kísérleti vizsgálata

2022

Fenyő Csillag, Mosoni Aliz Lea

konzulens(ek):
Dr. Várkonyi Péter

Szekció: Tartószerkezet

Helyezés: I. helyezett

Dolgozat

Kis elemekből épült torony összedőlésének elméleti és kísérleti vizsgálata

Fontos probléma magas épületek bontásánál azon védőtávolság meghatározása, amelyen belül veszélyes tartózkodni a lezuhanó elemek miatt [1,2]. Erre a kérdésre keres választ TDK dolgozatunk egyszerűsített, kis elemekből álló toronymodell vizsgálata segítségével.

Kutatásunk során kísérleteket végeztünk kisebb, fa elemekből összeállított tornyokkal, és rögzítettük a legtávolabbra eső elem helyét. Több különböző szerkezetű építménnyel is dolgoztunk, és ezeket hasonlítottuk össze. A minél pontosabb eredmény elérése érdekében kísérleteinket többször elvégeztünk, és a kapott adatok átlagával számoltunk, ezek alapján készítettük el saját statisztikáinkat.

Korábbi, hasonló témájú cikkek [3-5] tanulmányozása után egy általánosan alkalmazható fizikai modellt is kidolgoztunk a fent említett távolság becslésére, melynek során figyelembe vettük, hogy nagy sebességű ütközéseknél az energia nagyobb hányada nyelődik el. Ebben egy ismeretlen paraméter maradt, amit a kísérletek eredményei alapján meg tudtunk becsülni.

Összességében sikeresen magyaráztuk azt a kísérletben megfigyelt jelenséget, hogy a biztonsági távolság nem egyenesen arányos a torony magasságával. A munkánkban javasolt módszerrel akár valós épületbontásoknál is használható modellt lehet a jövőben kidolgozni.

 

Hivatkozásjegyzék:

 

[1] Géza, B. (1998). A robbantásos épületbontás biztonsági, gazdasági és környezeti előnyei más bontási eljárásokkal szemben. Műszaki Katonai Közlöny, 8(3–4), 23-33.

[2] Van Der Voort, M. M., & Weerheijm, J. (2013). A statistical description of explosion produced debris dispersion. International Journal of Impact Engineering, 59, 29-37.

[3] Knock, C., Horsfall, I., Champion, S. M., & Harrod, I. C. (2004). The bounce and roll of masonry debris. International journal of impact engineering, 30(1), 1-16.

[4] Leine, R. I., Schweizer, A., Christen, M., Glover, J., Bartelt, P., & Gerber, W. (2014). Simulation of rockfall trajectories with consideration of rock shape. Multibody System Dynamics, 32(2), 241-271.

[5] Tadashi, K. A. W. A. I., HItoshi, N., & Shuji, M. (2019). Influence Of Particle Shape Of Falling Rock-mass On The Maximum Travel Distance.